Apr
Az Alfred és Maria Kniess-féle módszert a 20. század 70-es éveiben dolgozták ki. Ez a kreatív, ritmikus gimnasztika egyik formája, amely a mozgás új típusainak és formáinak folyamatos keresésén alapul. A módszer alapvető „összetevői” a mozgás, a ritmus, a zene és a különféle eszközök.
Mi a legfontosabb a tornában A. M. Kniess szerint?
Ebben a módszerben kiemelkedően fontos szerepet kapnak a kellemes élmények, a jó közérzet és a mozgásból fakadó öröm. A gyakorlatok során a ritmikus mozgás és a zene harmonikus egységgé kapcsolódik össze. Így visszacsatolási jelenség jön létre a fent említett tényezők között, amelyek kölcsönösen hatnak egymásra, szabályozva a mozgás gyakoriságát, sebességét és intenzitását.
A következő tényező (a ritmus, a mozgás és a zene mellett) az esztétikusan kivitelezett eszközök, amelyek a gyakorlás során használatosak (pl. csörgők, pálcára erősített szalagok, szenzoros labdák, ujjakra helyezhető csengők). Ezek egyenrangúan vesznek részt a teljes folyamatban. Ugyanúgy, mint a zene, a mozgásbemutatás vagy a kíséret, konkrét (kívánt) mozgásos reakciókat váltanak ki és stimulálnak.
A módszerrel végzett foglalkozások alapvető menete a vezető mozdulatainak utánzásán alapul. Ezeket ritmikus tempóban, ritmikus zene kíséretében kell végrehajtani. A vezető nemcsak bemutatja a mozdulatokat, hanem maga is végzi azokat. Amikor a gyermek magabiztosabbá válik a mozgásban, a pedagógus több szabadságot adhat neki. A foglalkozás vezetője maga is tanul a résztvevőktől.
A ritmikus gimnasztikában sok az improvizáció, a ritmus és a zene egyéni „értelmezése”, valamint a rendelkezésre álló eszközök kreatív használata. A gyerekek különböző ritmusokban és testhelyzetekben végzik a gyakorlatokat, ami hatékonyan kielégíti természetes mozgásigényüket.
Az eszközök szerepe
Ennek a módszernek rendkívül fontos elemei a megfelelően kiválasztott eszközök. Jellemző, hogy a gyakorlások során egy személy egyszerre két eszközt használ. A leggyakrabban alkalmazottak:
- csörgők
- torna botok
- dobok
- csengők
- szenzoros szőnyegek
- szenzoros labdák
Ugyanilyen jól használhatók például szalagok, házi készítésű csörgők vagy szenzoros korongok is.
A módszer szerzői szerint az eszközök nem lassíthatják a mozgást. Inkább értelmet kell adniuk az éppen végzett tevékenységeknek, ezért nem lehetnek sem túl nehezek, sem túl nagyok.
A ritmikus gimnasztika alapelvei
A szerzők az alábbi alapelveket fogalmazták meg:
- A gyakorlatokat örömmel kell végezni
- A motivációt fokozatosan kell fejleszteni (pl. tánc, improvizáció, játék segítségével)
- Fontos a ritmusérzék fejlesztése és a koordináció javítása
- Új mozgásformákat és típusokat kell keresni
- A ritmust és a zenét mozgásösztönző eszközként kell kezelni
- Az eszközöknek vonzónak kell lenniük, hogy mozgásra ösztönözzenek
- A tanári mozdulatokat nyitott feladatokkal és improvizációval kell váltogatni
- A szóbeli utasításokat nem szabad túlzásba vinni
- Kerülni kell a hagyományos gimnasztikára jellemző sablonos gyakorlatsorokat
A Kniess-módszert továbbá a széles értelemben vett mozgásos kifejezésmód is jellemzi. Ugyanilyen fontos a résztvevők aktív részvétele is. A módszer pozitív motivációra épül, és a gyermekek alanyként való tiszteletén alapul. A csoport utánozza a vezető mozdulatait, ugyanakkor saját kreatív ötletekkel is gazdagítja a foglalkozást. A módszer célja, hogy új megoldások és ötletek megszületését ösztönözze a résztvevőkben.
