Az Asperger-szindróma legfontosabb tünetei a következők:
- hiányzó vágy vagy képtelenség a csoporttal való együttműködésre,
- a szociális interakciók zavarai,
- beszéd- és nyelvi zavarok (pl. pedáns és merev beszéd, a nyelv valódi jelentésének megértési nehézségei – különösen a metaforikus jelentések esetében),
- rutinokhoz való ragaszkodás, változatlan viselkedés,
- erősen beszűkült érdeklődési kör (pl. egyetlen szűk terület iránti kényszeres érdeklődés),
- mozgáskoordinációs ügyetlenség (nem minden esetben jelentkezik),
- a nonverbális kommunikáció problémái (pl. gyenge mimika, szemkontaktus fenntartásának nehézsége).
Mit tehetünk az Asperger-szindrómás gyermekekért, hogy megkönnyítsük számukra a társadalomba való beilleszkedést?
Az Asperger-szindrómás gyermekek szociális készségeinek fejlesztése a következőkkel kezdődhet:
- Képzés a közvetett (internet, telefon stb.) vagy közvetlen társas kommunikációban,
- Kontaktterápia – lényege, hogy a gyermek kortársak társaságában tölti az időt, és megfigyeli a helyes (tipikus) viselkedési mintákat,
- A különböző társas helyzetekhez igazodó viselkedésformák elsajátítása (pl. családi összejövetelek és ünnepségek, iskolai tanóra stb.),
- A saját maguk, más emberek, valamint az ezekhez kapcsolódó normák, társas helyzetek, kulturális és interperszonális elvárások megértésének fejlesztése,
- Rehabilitáció az empátia, az érzelmi intelligencia és más emberek igényeihez és elvárásaihoz való érzelmi alkalmazkodás területén.
A terápiás beavatkozásoknak tartalmazniuk kell a szimbolikus és tematikus játékot is. Ezek szorosan összefüggnek a nyelvi készségekkel és az utánzás képességével. Az Asperger-szindrómás gyermekeknél általában nehézséget okoz a csoportos játék. Számukra az is nehéz, hogy különböző szerepeket vállaljanak (általában azokat, amelyeket rájuk kényszerítenek). Figyelembe kell venni azt is, hogy a csapatjátékok szabályai problémát jelenthetnek számukra. Emiatt nagyon fontos, hogy a gyermekeknek lassan, de következetesen megtanítsuk a különböző játéktípusokat. A legjobb, ha azzal kezdjük, amit a gyermek a legjobban szeret. Ez lehet például a játszótér vagy a kert látogatása. Először elmehetsz vele oda a többi gyermek nélkül. Csak akkor, amikor már hozzászokott, lehet elkezdeni más gyerekeket (pl. unokatestvéreket, óvodai vagy iskolai barátokat) is vinni oda.

Az Asperger-szindrómás gyermekeknek nyújtott segítség fontos része kell legyen annak, hogy a gyermeket következetesen bátorítsuk arra, hogy csoportban tartózkodjon. Jó ötlet lehet a fejlesztését támogatni azzal, hogy otthon egy tornaszobát vagy játszósarkot alakítunk ki számára, mivel egy ismerős térben könnyebben le tudja küzdeni mindazt, ami néha nehézséget okoz számára (a más gyerekekkel való társas kapcsolatok kialakítása és fenntartása terén).
Az egyszerű és jól ismert utánzójáték hatékonyan fejleszti a figyelmességet. Annak érdekében, hogy vonzóbbá tegyük a gyermek számára, például közösen készíthetünk tematikus maszkokat, illetve jelmezeken és kellékeken dolgozhatunk.
Ugyanilyen fontos, hogy megtanítsuk a gyermeknek, mit és mikor mondjon. Az optimális megoldás az, ha ezt valós életből vett konkrét példák alapján építjük fel.
A kölcsönös interakciók modellezése egy másik készség, amelyen dolgozni kell. Ebben az esetben nagyon jól működhet egy „mutogatós és találgatós” játék.

A közös játék a nevelés egyik legfontosabb aspektusa. Az Asperger-szindrómás gyermekek többnyire ugyanazon, szigorúan meghatározott és sablonos módon játszanak. Ezért biztosítanunk kell, hogy fokozatosan (képességeikhez igazodva) elkezdjék megtörni ezt az általuk kialakított rutint. Ha például a gyermek szívesen játszik építőkockákkal, érdemes számára egy megfelelően nagy építőkészletet és társaságot biztosítani, hogy idővel megtanuljon más gyerekekkel együtt tornyokat és más szerkezeteket építeni. Természetesen az integráció és az együttműködés idővel kialakul – a legfontosabb tehát, hogy ne csüggedjünk az első kudarcok miatt, és következetesen tartsuk magunkat a tervezett intézkedésekhez.


